Iskolánk Ferencváros szívében, a Mester utca 67. szám alatti, század eleji patinás épületben működik.

Névadónk, József Attila, a magyar költészet egyik vezéralakja.1905. április 11-én született Ferencvárosban. Szülőháza az iskolánk szomszédságában lévő kis utcában, a Gát utcában található. A költő az 1912/13-as tanévben, iskolánkban végezte az elemi 2. osztályát, az 1913/14-es tanévben pedig a 3. osztályt. Mindössze 32 évet élt. Sorsa nélkülözés, meg nem értés volt… és halhatatlanság. A munkásosztály élményvilágát hozta gyermekkorából, arról a színhelyről, amelyet Ferencvárosnak hívnak, és amelynek tartozéka iskolánk is, múltjával.

Iskolánk történetéből

A 19. század közepén Ferencvárosnak az a része, ahol jelenleg az iskola áll, beépítetlen terület volt. A mai Haller utca (egykori Védgát utca) és a mai Mester utca (egykori Temető utca) környékén temető terült el, ettől délre sváb majorosok földjei álltak.

Az iskola elődjének tekintett Ferenc-téri két osztályból álló elemi tanoda már 1858-ban megkezdte működését, de csak az 1874/75-ös iskolai évtől szerepel először, mint Mester utcai elemi iskola. 1892-1904 között az iskola Fetter György igazgató úr vezetése alatt állott. A főváros rohamos fejlődése a Ferencvárosban is éreztette hatását. Az 1880-as és 90-es években a Védgát utca széles gátja és a temető egyik napról a másikra hirtelen eltűnt, gombamód szaporodtak az emeletes házak. A gyorsan épülő házakkal együtt nőtt a lakosság létszáma is. A Mester u. 23. sz. alatti anyaiskola épületét a felsőkereskedelmi iskolának adták át. Az épület nélküli elemi iskola átköltözött a Mester u. 65. szám alatt (Tóth Kálmán utca, sarok) található kétemeletes bérelt épületbe. Fetter György igazgató még két évig ebben az épületben vezette az iskolát. Közben a tanulók száma állandóan emelkedett, a zsúfolt párhuzamos osztályok részére nem volt elegendő hely. A főváros vezetősége az épülettel szemben lévő saját telkén felépítendő iskolával akarta a túlzsúfoltságot megszüntetni. A terv azonban csak 6 év múlva, Bárczy István polgármester építő programjának első ciklusában, az 1909/10-es évben vált valóra. Pártos Gyula műépítész tervei alapján épült fel a négyemeletes iskolaépület.

A nagy ablakokkal, széles folyosókkal, világos tantermekkel, központi fűtéssel felszerelt épület a főváros legmodernebb iskolája lett, melynek Tóth Kálmán utcai részén Vlasszák István igazgató úr vezetése alatt a leányiskola, a Mester utcai szárnyon pedig Kurucz Vilmos igazgató úrral az élen a fiúiskola nyert elhelyezést. A 6 osztályos fiú- és leányiskola négy évig zavartalanul végezte nevelő-oktató munkáját. Az első világháború második évében az iskola épületét a katonaság elosztó céljára vette igénybe. A fiú- és leányiskolát ezért ideiglenesen a Szvetanay (ma Lenhossék) utcai községi leányiskolába helyezték. 1918-ban az iskola ismét visszakerült eredeti épületébe.

1921-ben az alagsorban főzőhelyet rendeztek be a szegénytanulók részére. Naponta átlag 1000-1200 adag ebédet osztottak ki.

Az 1932/33. iskolai évben May Vilmos került az iskola élére.

A második világháború az iskola életében is maradandó nyomokat hagyott. Az épület 1942-ben hadikórház lett, súlyos csapások érték. 1944-ben a németek vették át, majd a hadi események alakulásával az ostrom kezdetétől védelmi támpontul szolgált.

A háború után a pedagógusok lakásról lakásra jártak, és szedték össze az iskola növendékeit. A tanulók létszáma folyamatosan emelkedett 50 főről pár hónap múlva 300-ra. Az iskola helyreállítása eközben a kerületi üzemek és a Szülői Munkaközösség közreműködésével folyt.

A helyreállított épületben 1947 szeptemberétől a Mester utcai fronton, a földszinten, az I. és a II. emeleten nyert elhelyezést az iskola.  1947-ben megalakult az úttörőcsapat, diákönkormányzatot, sportegyesületet és önképzőkört szerveztek.  Az 1945/46. tanévtől az iskola már községi általános iskolaként szerepel, de még a rákövetkező tanévben is csak alsó évfolyamai vannak.  Csupán 1947/48-ban bővült ki az iskola a VII. évfolyamig, egy-egy osztállyal. Az 1950-51-es tanévben indult a nyolcadik évfolyam, s az iskola 13 osztállyal működött. Az 1954/55-ös tanévben az összes évfolyam párhuzamosításával beteljesült egy iskolafejlesztési terv. Az iskola felszereltsége ugyanakkor ebben az időben meglehetősen szerénynek volt mondható. A tanulók származás szerinti megoszlása: mintegy 80%-uk kifejezetten munkásszármazású és csupán 20% „egyéb”, beleértve a kis- számú értelmiséget is.

Azon a helyen, ahol József Attila egykori tanterme volt, a folyosó falára ideiglenes emléktáblát helyeztek. Az 1954/55-ös tanévben a költő emlékére első ízben rendeztek nagyszabású ünnepélyt, amely a továbbiakban hagyománnyá lett. Az iskola épületének homlokzatára is ez alkalommal került emléktábla. Ekkor került az iskola tulajdonába a költő életnagyságú mellszobra, László Péter szobrászművész adományaként.

Az 1955/56. tanév legkiemelkedőbb eseménye, hogy az Oktatásügyi Minisztérium engedélyt adott arra, hogy az iskola a „József Attila Általános Fiúiskola, Budapest IX., Mester u. 67.” elnevezést használhassa.

A tanulmányi eredményeket illetően megmutatkozott a munkásszármazású tanulók kedvezőtlenebb eredménye. Az oktató-nevelő munka súlypontja ezért a nevelő tevékenységre tevődött át, az oktató munkával szemben döntő fontosságúvá vált. Az iskola létszáma e tanévben 586 tanuló volt. Az 1956-os forradalom szomorú eseményei újabb nyomot hagytak az iskola épületén, s az iskola dolgozóinak ismét feladata lett a károk helyreállítása és az egyes tantermek használhatóvá tétele.  Ekkor került Pándi Kiss János szobrászművész kivitelezésében a költő kőbe faragott arcmását ábrázoló jelenlegi emléktábla iskolaépületünk falára.

Az 1957/58-as iskolai évben az iskolarádió és iskolai filmelőadások működését emelik ki az évkönyvek.

Az ötvenes évek végén, az 1958/59-es tanévben a tanulók létszáma 530 fő volt. E tanévben a sporteredmények voltak kiemelkedőek.

 Az épületben egymást követték a belső, majd a külső tatarozási munkálatok. A hatvanas évektől a hetvenes évekig több iskola-összevonás befogadó intézményeként kialakult az iskola végleges arculata. Továbbra is nyolc osztályos általános iskolaként működött. A tanulólétszám 500 fő fölött volt, csökkenő tendencia - mint más kerületi iskolákban is – csak a kilencvenes évektől volt megfigyelhető. A tanulók jelentős arányát képezték a hátrányos helyzetű gyerekek. A tanulmányi eredményeket illetően és az iskola hírnevét öregbítő versenyeredmények tekintetében az iskola, a kerület többi iskoláihoz viszonyítva mindig az élen járók között szerepelt. Kimagasló eredmények születtek a sport területén, beindult a testnevelés tagozatos osztály. De jelentős hangsúlyt kaptak az idegen nyelvek (angol, német) oktatása is.

Kis létszámú fejlesztő és tehetséggondozó osztályok létesültek. A hagyományok ápolása egyre inkább virágkorát élte. A József Attila Napok rendezvényeibe már az iskola külföldi testvériskolái is bekapcsolódtak.

2001-ben beindult a művészeti képzés, fokozatosan épültek ki az egyes tanszakok: festészet, dráma, kézműves és báb.

Összefoglalásképpen elmondható, hogy az iskola, viszontagságos múltján át - habár változtak az idők, ideológiák - jövőjét mindenképpen úgy próbálta formálni, hogy méltó legyen névadójának szelleméhez.